A japánkertek legfontosabb eleme a víz, ami sokszor csak kavicságyásként jelenik meg. Ezt száraz pataknak hívjuk és a kavics a vízfelületet jelképezi.

A kerti utakon, tipegőkön lassú járásban szemlélhetjük a kert különböző részeit. A lépőkövek megszabják a járás ritmusát. 

A nagy sziklák a természet iránti tiszteletet és az  örökkévalóságot szimbolizálják. 

Az általunk épített japánkertekben, nem tartjuk fontosnak a kőlámpás, a rengeteg alakfa és a nehezen kezelhető megoldásokat. De akár alkalmazhatjuk is ezeket. Hasonlóan mint a megszokott kerteknél kavicságyásokat, mulccsal takart növényesített felületeket és kanyargós, de olykor kifejezetten szabályos kialakítású kerti utakat építünk. A kertek hangulata teljesen eltér a megszokott megoldásoktól. E kertek felett sosem lehet csak úgy átsiklani, mert minden alkotóeleme átgondolt és természetes, kevés benne a nagyon szabályos és a túlságosan mesterkélt kertépítési megoldás. Fűnyírással minimálisan kell számolni. Ez a kertstílus nem erről szól. Ezek a kertek az elmélyülést és kavargó gondolataink tisztulását segítik elő.